Ainamore-i Krónikák

17. Blogambulancia

2008-11-08T14:07:00.001+01:00

A minap meglátogatott Galopp úr, az ifjú méterárus nevelt apja. Nem olyan volt, mint képzeltem. Mindig azt hittem, hogy olyan, mint azok a régi költők a fényképeken a művész úr fotóalbumában: csokornyakkendőt hord és cilindert, aranyfogai között szivarvéget rágcsál, és sohasem volt szerelmes (még a feleségeibe se, az elsőbe, akitől nem született gyermeke, és a másodikba se, a méterárus anyjába). Az első asszonytól a műkereskedést örökölte és a gyomorbajt, a másodiktól az ifjú méterárust, aki egyre öregszik.
Ezzel szemben kopott zakót viselt, erősen kopaszodik, és nem fogadta el a cigarettát, amivel kínáltam. Felemás zoknit viselt, amikor meglátogatott a munkahelyemen.
– Megőrülök – mondta.
Ettől a mondattól kissé meglepődtem. Olyannyira, hogy szólni is elfelejtettem.
– A könyvek – folytatta – a könyvek egyszer a sírba visznek.
Bevallom, a könyvek említésekor elmosolyodtam, de csak úgy, mint a komoly férfiak. Hátra dőltem a fotelben, hagytam, hadd beszéljen.
– Arról van szó, hogy mindjárt az elején kezdjem, hogy a könyvek tele vannak betűkkel. Olvas az ember egy könyvet, ugye, de tulajdonképpen nem is a könyvet olvassa, hanem a betűket a könyvből. Úgy is mondhatnám, hogy nem látja az ember a könyvet a betűktől. Olyan ez, mint amikor az embernek tetszik egy nő, aztán idővel rájön, hogy nem is a nő, hanem csak a mellei.
A női mellek említésekor előre hajolt, jobb lábát keresztülvetette a bal lábán, nadrágszára kissé felhúzódott, láttam, hogy zöld zoknit visel.
– Mert mi is egy nő?
Elgondolkodott.
– No de hagyjuk.
Már nem látszott olyannyira izgatottnak, mint az előbb, hátra is dőlt a széken.
– Szóval olvas az ember egy könyvet, közben meg arra gondol, hogy ezután a könyv után el kéne olvasni egy másik könyvet, de egy igazit. Nem tudom, ért engem, doktor úr?
Már majdnem mondtam valamit, de már folytatta is.
– Szóval elképzelek egy könyvet, vágyom rá, aztán meglátom, de már nem olyan. Mint évek múlva a nő. Mert a könyvben betűk vannak. Amikor viszont a könyvre gondolok, nem betűket látok, hanem gondolatokat, gondolatokat az üres lapok között. Fehér gondolatokra gondolok.
Ezt csak úgy morogta az orra alatt.
– Tudja, doktor úr, én már nagyon sok könyvet elolvastam. Aztán azt mondja a művész úr a kávéházban, miért nem vetem papírra a gondolataimat, mint az a Krommernek, az a költő? Nagyon sokan csinálják ezt a városban. Ülnek egy padon. Figyelnek. Aztán leírják, amit látnak vagy gondolnak. Megmondom őszintén, én is megpróbálkoztam az ilyesmivel. Aztán csak ültem a nyitott ablaknál, néztem a madarakat, a felhőket, a naplementét, a fákat, és nem gondoltam semmire. Aztán arra gondoltam, mégiscsak történnie kellene valaminek.
És hogy valóban történjen valami, megcserélte a lábait. Így megláttam a bal lábán a zoknit, ami azonban kék volt.
– De hiába a nyitott ablak, nem történt semmi. És itt a fejben sem történik semmi.
Ekkor kínáltam meg azzal a cigarettával, amit nem fogadott el, én viszont rágyújtottam.
– Ha legalább szerelmes lennék, mint a fiatalok, vagy ostoba, mint az öregek, de a patikus is megmondta, hogy száz évig fogok élni, annyira unalmas vagyok. Talán orvoshoz kellene fordulnom. De hiszen éppen ezért vagyok itt. Tehát elhatároztam ott, a nyitott ablaknál, hogy én is elkezdem, ahogy a többiek. De hogyan kezdjem el? Mert ha az ember be is áll a sorba, mégiscsak különbözni akar a sortársaitól. Arra a megállapításra jutottam, hogy az első mondat az nagyon fontos, ha nem éppen a legfontosabb. De hogyan kezdjek hozzá? Kezdetben, ez így nem jó, így már többen is elkezdték, aztán az lett a vége, hogy vége.
Ekkor értem én is a cigaretta végéhez, elnyomtam.
– A doktor úrnak fehér köpenye van, mint egy hentesnek, no persze nem olyan véres. Vagy mint egy patikusnak. A doktor felírja, a patikus kiadja, a hentes beszedi.
Harsányan felnevetett. Láttam, hogy nincsenek aranyfogai. Rémísztő volt, ahogy nevetett. Először gondoltam arra, hogy talán beteg. Szétfröccsent a nyál az asztalomon, a padlón, az egész szobában. Elmosódtak a jegyzeteim.
Végül Galopp úr ott ült egy jókora tócsa vidám közepén.
– Köszönöm, doktor úr, nagyon sokat segített.
Olyan hirtelen mondta ezt az utolsó mondatot, hogy mire a jelentése eljutott az értelmemig, már be is csukta maga mögött az ajtót.
Azóta is azon gondolkodom, hogy talán mégsem volt felemás zoknija. A zöld meg a kék annyira hasonlít.

16. Az órás

2008-10-15T20:48:00.004+02:00

Vállát előre ejtette, nyakát behúzta, gerincét meggörbítette. Egy szürke folt volt a barna helyiségben, ahol már negyven éve nem változott semmi, csak a porréteg gyarapodott a felső polcokon. Elnézést, tévedtem, mégis változott valami. A munkaasztalt körülhatároló üvegketrechez szorított, a vásárlók felé a naptári oldallal elhelyezett hiányos öltözetű nőket ábrázoló kártyanaptárak között voltak alig harminc évesek is. Talán nem is meglepő, hogy az idő kórházában megállt az idő.
Szemgödrébe szorítva a nagyítóval elmerülten vizsgálgatta a karórát. Közben Pauli bácsi folyamatosan beszélt, a fiáról, a pontosságról, a Zwinger fogorvosairól és a kecskevirágról. Ő csak foszlányokat hallott a hosszú monológból, talán észre sem vette, amikor az öreg festő megunta, hogy nem kap választ a kérdéseire, mert még olyan is volt neki, és kiment a műhelyből. Pauli bácsi órája nem hagyta magát megszelídíteni, hosszasan kellett javítani. Mikor hasa megkordult, felnézett. Az utca sötét volt, az élelmiszerbolt is rég bezárt. Az ebédszünet alatt elfelejtett kenyeret venni. Zárás után gondolta, de már mindegy, megint túlzottan belemélyedt a munkába. Hátra nézett az ósdi falépcsőre, mely a kislakásba vezetett, ahol felesége valószínűleg most is valamelyik végenincs sorozat egyik lebilincselő epizódját nézi kövér macskáival körülvéve. Nem volt kedve a kövér asszony sipákoló veszekedéséhez, ami napzáró program volt náluk. Felesége évek óta nem hagyta el a lakást, a betegségeire hivatkozott és megdagadt lábaira. Inkább ült, és nézte a tévét a macskaszagú szobában.
Odalépett a koszos falitükörhöz, kivette ingzsebéből a műanyag, kopott fésűt, és megfésülte őszülő haját és szakállát. Szorongva lépett ki a macskaköves utcára, és sietve indult a város belsejébe. Az élelmiszerbolt előtt megtorpant, majd mély lélegzetet vett, és kihúzta magát. Ekkor látszott igazán, hogy milyen hatalmas és erős férfi az órás. Magabiztosabban és lassabb léptekkel indult tovább, mint aki tudja célját. Még fütyörészett is, és utána fordult a fiatal nőknek, akik az Arabeszk kávézóból jöttek ki nevetgélve.
A művész úr láthatta is volna az órást az ablakon át, de ő éppen a trafikos kisasszony délutáni furcsa viselkedéséről elmélkedett vörösborát kortyolgatva. Aztán nem sokkal később harangzúgás hallatszott. Érdekes, késő éjjel nem szoktak harangozni – gondolta a művész úr és automatikusan megnézte az óráját, tíz óra tíz perc, de a másodpercmutató nem mozdult, az óra megállt. Eddigi bátortalanságát felejtve éppen Krommernek Wolfganghoz lépett oda, hogy megkérdezze, mennyi az idő, de a költő órája is megállt.
- Érdekes, az én órám is megállt, pedig tegnap hoztam el az órástól – csodálkozott Trippo úr.
- Ugyan kit érdekel az idő, ha ilyen jól érezzük magunkat – vágott közbe az aranyifjú méterárus –, majd ha elfáradunk, haza megyünk. Jöjjön, művész úr, igyon velünk valamit!
- Csak, mert harangoznak. Hallják? Miért harangoznak ilyenkor?
- Bertold – kiáltott Krommernek a mindentudó pincérnek –, miért harangoznak ilyenkor?
De Bertold nem hallhatta a kérdést, mert az irodában volt a csinos zongorista lánnyal, és éppen szerelmét vallotta meg kissé dadogva, majd félénken megcsókolta a keskeny rúzsozott szájat. Az asztaltársaság nem hiányolta hosszan a pincért, szenvedélyesen beszélgettek a bűnről és bűnhődésről. A művész úr is kifejtette Tarkovszkij és Nietzsche különleges kapcsolatát, amivel elnyerte a többiek csodálatát.
- Még mindig harangoznak – jegyezte meg elmerengve Trippo úr.
Egyébként is fáradt volt már, haza vágyott, meg persze kíváncsi is volt a titokzatos harangozás okára. A templomdombnál ott találta az éppen álmából felriasztott, még fel nem ébredt plébánost és Pici nénit, aki a termetéhez egyáltalán nem illő hangerővel azt találgatta, hogy vajon mi történhet a toronyban. Hárman indultak a templom felé, ahonnan egyébként a harangzúgáson kívül nem hallatszott semmi. A torony bejáratánál a plébános, aki elől ment, hirtelen megállt, és keresztet vetett.
Trippo úr vállalta, hogy levágja az óriás testet, közben Pici néni elszaladt segítségért. Mikor az Arabeszk törzsvendégei megérkeztek, újra egyet kondult a harang, de ez már a szokásos negyed tizenegyes időjelzés volt. Azon az éjjelen egy teljes órát vitt el magával Ainamore lakóitól egy megszürkült ember.

15. Az újságíró

2008-08-27T14:02:00.001+02:00

Gilbert Gedeon szombaton este hét órakor hazafelé menet hosszú elmélkedés után úgy döntött, hogy ezentúl jó lesz. Már maga a gondolat is valahogyan felszabadította, de amikor elmélkedés közben a macskaköves utcát bámulva talált egy öt minás érmét, mert Gilbert Gedeon eddig még nem elmélkedett hazafele menet, nem nézte a macskaköveket, soha nem talált pénzérmét az utcán, úgy érezte, hogy jó úton halad, és ez az öt minás már az előleg az ő jóságáért, mert ő annyira jó lesz, mint amilyen még soha senki sem volt, mert különben nem is érdemes.

Hazaérve leült a foteljébe, és továbbra is az járt a fejében, hogy jó lesz. Gyermeki lelkesedésében legszívesebben elmondta volna valakinek a nagy változást, de nem volt senki, senki, a ház üres volt. És akkor, ami eddig még nem merült fel kérdésként benne, az most felmerült, hogyan legyen jó. Na igen, ez már így nem is olyan egyszerű. Hirtelen nem is jutott eszébe semmi, de abban biztos volt, hogy kellenek hozzá emberek. Persze talán bármely élő is elég hozzá, mondjuk megmenthetne egy fészkéből kiesett madárfiókát, de az a fióka nem tudja elmondani senkinek sem, hogy ki mentette meg őt, szóval ez így nem lesz elég. Emberek kellenek, a legjobb lesz, ha reggelre halasztja ezt az egészet, majd a szerkesztőségben.

Reggel gyalog ment dolgozni, mert az egészséges, és ha valaki jó akar lenni, akkor egészségesen kell élnie. Útközben mindenkinek hangosan és érthetően köszönt, mert az emberek csak azt szeretik, aki hangosan és érthetően köszön. A nagy, szecessziós vaskapu előtt percekig állt, hogy mindenkit maga elé ereszthessen, és az emberek ki is használták a lehetőséget, még egy köszönömmel sem viszonozva. Mosolyogva ment fel a súlyos kőlépcsőn, majd végig a stukkókkal díszített, hatalmas csarnokon, ahol az Ainamore-i Krónikák újságírói serénykedtek. Közben érthetően és hangosan köszönt mindenkinek a már imént említett okból.

Gilbert Gedeon helye a csarnok végében volt egészen a szerkesztői irodák mellett, az asztala ugyan a csarnokban volt, de egy paravánnal elárnyékolták, így szinte olyan volt mintha külön irodája lenne. Nyílt titok volt, ha egy szerkesztő valamilyen okból kifolyólag elhagyná az újságot, akkor Gilbert Gedeon kerülhet az irodájába. Ahogy leült, rögtön munkához látott, elővette a fiókból a gazdasági miniszterről összegyűjtött vaskos anyagot, és próbált valami elfogadható cikket kihozni belőle.

- Gedeon, füstölés közben elmondhatnád, hogy áll a cikk a gazdasági miniszterről – csak úgy lendületből szólt oda neki a főszerkesztő.

- Nem dohányzom már.

- Mióta?

- Mától.

- Az jó, az jó, jól teszed, nem mérgezed magad, nekem sem kellene. Majd az az új kölyök, az a rövidlábú, majd szórakoztat. Kicsit buta szegény, de nagyon szórakoztató – már indult is kifelé a dohányzóba, de még félvállról visszaszólt. – Ja, Gedeon, kéne írnod egy széljegyzetet. Délig bent vagyok, majd hozd be.

Gilbert Gedeon engedélyezett magának egy kis szünetet. Fogta a hársfavirág teáját, amit reggel útközben vett a trafikos kisasszonytól, és kiment a teakonyhába. Ott már többen is voltak, és elmélyülten beszéltek arról, hogy a sportriporter felesége nem tud elhelyezkedni már hónapok óta.

- Mindenhova csak az ismerősöket veszik fel, meg a rokonokat. Mi még csak egy féléve költöztünk Ainamore-ba, sem rokona, sem ismerőse nem vagyunk senkinek – panaszolta szomorúan a magas sportriporter.

- Mostanság nagyon nehéz minden – mondta semmitmondóan, de nagyon együttérzően Irma a postázóból.

Gilbert Gedeon a háttérben készítgette a teáját, de közben olyat tett, amit korábban még soha, figyelt a körülötte levőkre.

- Hét évig volt egy fiókkönyvtár vezetője Broszkban. Onnan azért küldték el, mert az igazgató unokahúga nagy nehezen elvégezte az egyetemet, és kellett neki valami jól hangzó állás – mondta tovább a szomorú férj.

- A feleségem – szólt közbe Gilbert Gedeon – két hete hagyta ott a gyerekkönyvtárat, ha jól tudom, még nem töltötték be az állását. Szólhatok a volt főnökének.

A kis társaság meglepődve nézett Gilbert Gedeonra, akiről azt beszélték, hogy több kollegát is ő fúrt ki az újságtól csak azért, mert jobban kerestek, vagy a főszerkesztő erősebben ragaszkodott hozzájuk. Vajon milyen érdeke fűződhet Gilbert Gedeonnak ahhoz, hogy a sportriporter feleségét segítse elhelyezkedni?

- És most hol dolgozik a felesége? – kérdezte kíváncsiskodva Miranda, a főszerkesztő műkörmös titkárnője.

- Nem tudom.

Gilbert Gedeon nem hazudhatott, már két hete nem tudott semmit a feleségéről és a gyerekekről. A többiek néztek, csendben voltak, nem tudták, hogyan reagáljanak. Csak Miranda mosolygott, azt gondolta, biztosan csak viccel, de lassan ő is észrevette, hogy ez nem vicc. Gilbert Gedeont zavarta, hogy kellemetlenül érzik magukat a többiek az őszintesége miatt, ezért mosolyogva az olimpiáról kezdett beszélni, ami jó témának bizonyult, mert mindenkinek volt valami hozzáfűznivalója.

A teázás után Gilbert Gedeon érzelmileg feltöltődve fogott hozzá a széljegyzet írásához. Hamar elkészült vele, de mivel a főszerkesztő többedjére is kiment a rövidlábú új kölyökkel dohányozni, volt még ideje foglalkozni a gazdasági miniszter anyagával.

- Valami gedeonos, cinikus írást vártam tőled – mondta a főszerkesztő elgondolkodva, miután elolvasta a jegyzetet –, de ez sem rossz. Most úgyis divat az ezoteria, meg minden ilyen hülyeség, kellenek az ilyen nyálas szövegek is. Te mindig tudod, mit várnak az olvasók. Kedvesség meg jóság blablabla. Jó lesz. Ha az egyház újra támadja a lapot, majd ezt a cikket felhozhatjuk. Mi van a gazdasági miniszterrel?

- Nem tudom.

- Mi az, hogy nem tudod, Gedeon? Engem is sürgetnek. Az egy nagyon fontos cikk. Tegnap délelőtt azt mondtad, mára meglesz.

- Az a cikk teljesen tönkre tenné a minisztert – mondta halkan Gilbert Gedeon.

- Te most viccelsz? Mi van veled, Gedeon? – a főszerkesztő végtelenül dühös lett, vörös arca közepén a két széles orrlyuka, mint a pokol két fotocellás ajtaja, ütemesen ki-benyílt. – Jövő hét elejére legyen előttem az a cikk. És Gedeon, itt van ez a könyv, valami agykutató írta, holnapra legyen róla recenzió.

Gilbert Gedeon teljesen elkedvtelenedett. Ő nem így képzelte ezt az egészet. Mindent megtesz azért, hogy korrekt és jó legyen, és erre tessék. Ezt kapja. És még ez a könyv is, mi köze van neki ehhez, hogy írjon ő recenziót egy agykutató könyvéről, mikor biológiából is épp hogy átcsúszott minden évben.

De éppen a legjobb helyen nyitotta fel Detlef Linke könyvét. „…ha igazságosan bánunk más emberekkel, de akár, ha ugyanezt tesszük saját érzelmeinkkel, még akkor is, ha mindebben nem a későbbi jutalom elérést látjuk, az már önmagában is azokat az agyi mechanizmusokat kelti életre, amelyek egyenlők a boldogság érzetével.” Gilbert Gedeon egyáltalán nem érezte boldognak magát, sőt, de ez a rész adott neki valami kis energiát.

A délután során hozzá sem nyúlt a gazdasági miniszter anyagához, csak a kapott könyvet olvasta az agyműködésről, és közben kereste az alkalmat, hogy másokon segítsen. Munka után megkereste a felesége volt főnökét, hazaérve pedig megírta a recenziót.

Másnap újra mosolyogva ment dolgozni. Érthetően és hangosan köszönt az ismerősöknek, pénzt dobott a barnakabátos koldusnak, és segített Pici néninek összeszedni az utcán elgurult almákat. Csak a szerkesztőség szecessziós vaskapujánál tűnt el a mosoly az arcáról. Mintha róla beszélt volna a rövidlábú új kölyök a zöldnadrágos barátjával. Ránéztek, és azt mondták, álszent, majd tovább mentek. Persze lehet, hogy nem is róla beszéltek. Mosolyogva ment be a nagy csarnokba, igyekezett mindenkinek néhány jó szót mondani, s így sokáig nem vette észre, ami akkorra már mindenki számára nyilvánvaló volt. A paraván mögött az asztalánál a rövidlábú ült, és éppen mikor odaért, akkor rakta ki a névtábláját. Gilbert Gedeon nem szólt semmit, egyenest a főszerkesztőhöz ment.

- Ezt soha nem gondoltam volna rólad, Gedeon! – a főszerkesztőn inkább zavartság látszott, mint düh, a hangja szinte vágott, ahogyan Gilbert Gedeon belépett az irodába. – Nem akarlak látni többet az újságomnál!

Gilbert Gedeon még letette az asztalra a recenzióját, amit késő estig írt, majd érthetetlenül kiment.

- Mióta bent van, arról beszél, hogy ön elárulta. Eladta magát a gazdasági miniszternek, hogy megszerezhesse a főszerkesztői posztot –súgta halkan a fülébe Miranda, miután sikerült utolérnie a lépcsőn lefelé menet.

14. Az akadály

2008-03-15T17:44:00.000+01:00

Az állomáson álmos arcú emberek. Örült, hogy nem áll senki sorba. Oda ment az egyetlen pénztárhoz. Köszönt. A napszaknak megfelelően. Elmondta, hová szeretne utazni. A hölgy az ablak mögött kövér volt. Kövér, csúnya és szürke is.

Sztrájk van, mondta. Nem tudni, mikor indul a következő szerelvény. Nem tudni, mikor, hová és hogy lesz-e sapka a kalauzokon. A kalauzsapkák színéről végképp nem tudott semmi biztosat. A kövér hölgy hangja unott volt, fáradtan beszélt. Nem is nézett a szemébe, csak egyszer. Minden reggel korán kel, gondolta, majd megköszönte a rossz híreket.

Mehetett volna hajóval vagy repülővel is, de nem bírta gyomra sem a hajót, sem a hullámokat.

Keresett egy padot, ahova leülhetne, de mindenütt ültek vagy feküdtek emberek.

Kiment az állomás épületéből. Bőröndjét maga mellé tette. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy ráüljön-e, mint ifjúkorában, amikor nem is volt bőröndje, majd hátát neki vetette a falnak. Rágyújtott. A cigarettadoboz és a bőrönd színe olyan volt, mint a kövér asszony szeme a pénztárnál. Kifújta a füstöt. Eszébe jutott, hogy hallott valami sztrájkot emlegetni a villamoson, de nem törődött vele, inkább újságját olvasta. Persze nem érdekelték a hírek.

Arra gondolt, hogy estére meg kellene érkeznie, hiszen várják. Az is eszébe jutott, hogy talán telefonálnia kellene. De majd inkább később. Ha már tud valami biztosat. Vagy ha már végképp semmit se tud.

Tulajdonképpen nem gondolt semmire. Esetleg a vérre, ami a munkájával jár. Az is eszébe jutott, hogy egyszer járt egy könyvtárban, ahol nagyon sok könyv volt. Tulajdonképpen precíz ember volt. Csak eltűntek életéből a színek. Vagy kifakultak.

Néha sétált egy kicsit, hogy lábaiban a macskák doromboljanak. Soha nem ment túl messzire, nehogy lemaradjon valamiről, főképp ne a vonatról.

Aztán az egyik peront ellepték az emberek. Hallotta, hogy arról beszélgetnek, meddig fog közlekedni az a vonat, amelyik hamarosan érkezik. Várta, hogy a hangszóró is mondjon valamit, de néma maradt. Aztán a szerelvény kék foltja tűnt fel a láthatáron. Elindult ő is a peronon várakozók felé. Ránézett az órájára. Hosszú idő telt el.

A vonaton talán aludt egy keveset. Aztán leszállt abban a városban. Ott már nem kellett olyan sokat várnia.

Végül megérkezett, hiszen várták őt. Már csak két óra volt a kivégzésig. A fiatalember, aki egész éjszaka várta, gyűrött volt az álmosságtól és a sok feketétől. A vonatok, mondta. A vonatok, ismételte meg ő is.

Fekete kocsin hajtottak az ítéletvégrehajtó intézet utcájába. A gyűrött fiatalember felkísérte a szobájába. Kinyitotta előtte az ajtót. Aztán elköszönt. A kulcsot a zárban hagyta.

Nehéz éjszakám volt, gondolta. Azt hiszem, már nem fekszem le, csak lefürdöm. Borotválkozás közben kénytelen volt belenézni a tükörbe. Nehéz éjszakám volt. Mindig nagyon nehéz. Persze az elítéltnek sokkal nehezebb, de ez nem vigasztaló. Itt az idő. Indulnom kell. Be kell mocskolnom a hajnalt.

13. A patikus

2008-03-03T11:50:00.001+01:00

A zöldre, olajzöldre festett hatalmas bútor egészen a plafonig ért. Apró, piros kecskevirágok díszítették a kis fiókokat, a szekrényajtókat és a porcelán tárolókat. Az öreg patikus nagynénje festette őket még lánykorában. Az üknagymamát még boszorkánysággal vádolták, a nagypapa már meggazdagodott a kecskevirág csodás főzetéből. A nagypapának szándékában állt a Kecske név felvétele is, de a nagymama, aki előkelő származású volt, és büszkélkedett lengyel nemes őseivel, megalázónak találta. A névváltoztatás nem jött tehát létre hivatalosan, mégis egész Ainamore Kecskének nevezte a patikus családot.

- Trippo úr, kérem, most már zárnánk – Bertolt óvatosan próbálta ébresztgetni gyakori vendégüket, akit soha nem látott ennyire ittasan.

- Sajnálom – mondta az ébredező, és próbálta behatárolni az időt és a teret, ami éppen körülvette. – Sajnálom.

- Haza kísérem, jöjjön – a pincér aggódva nézte, most talán ő is segíthet valamit Trippo úrnak.

- Annyira sajnálom. Krommernek? Hova lett Krommernek? Az előbb még itt volt, valamiről beszélt… oh én is mintha… Elmondtam neki? Bertold, nem tudja, elmondtam neki?

- Menjen haza.

- Hogy mehetnék? És mit mondjak, mit mondhatok? Sajnálom.

Fiatalon került Ainamore-ba, fiatal suhanc volt még. Honnan jött, senki sem tudta, csak kölyök volt, de nagyon tisztelettudó, hamar megszerették. Először a pék fogadta be inasnak, majd a szatócshoz került, aki látva, hogy milyen precíz a fiú, beajánlotta az Arany Kecske Patikába segédnek. Nagy álom teljesült ezzel. Mindig hosszasan időzött a patikában már, amióta a migrénes pékné hetente küldte el valamilyen fehér porért a család békéje érdekében. A patika illata volt valószínűleg az, ami olyan nagyon elvarázsolta; úgy érezte, hogy az ajtón belépve egy különösen tiszta világba kerül.

- Elinka, muszáj őszintém beszélnem önnel. Talán ez a megoldás, de van-e jogom, mondja? – lassan beszélt, kicsit akadozva, és egy kis segítséget, erőt várt a lánytól, aki piros arccal nézett a szemébe, de csak hallgatott, ki nem merészkedve a biztonságos némaságból. – Nem jó ez így, nem jó. Folyamatosan a gondolataim között lebeg, átitatva ezzel minden percemet. Az elmúlt hónapok csak szenvedést adtak nekem. Önnel álmodom, és várom a reggelt, hogy újra lássam. De ha itt vagyok, próbálom elkerülni, mert félek látni. De nekem feleségem van és gyermekeim! Nem tehetem ezt velük és magával sem. Mondjon valamit, kérem! – válaszra várva a lányra nézett, aki nem bírta tovább, és sírni kezdett. Trippo úr egész teste remegett a vörös súlytól, ami teljesen belepte, átölelte a lányt és elmerült.

A patikus mesterséget hamar kitanulta. Szívesen méricskélt, szerette a mozsár hangját, élvezettel keverte ki a kenőcsöket. Az öreg patikus is nagyon megszerette, szívesen tanítgatta, a kecskefőzet receptjét azonban nem mondta el neki. Tíz évnek kellett eltelnie, míg a családi titkot is megosztotta vele.

- Kisasszony, merre felé lakik? – kérdezte közönyösen, valamiről csak kellene beszélgetni, ha már így alakult, hogy együtt mennek hazafelé.

- A Family Panzióban, egyenlőre – válaszolt röviden a lány. Igazán semmi kedve nem volt beszélgetni. Ha a főnök úr úgy gondolja, akkor beszéljen ő.

- Hogy érzi magát nálunk? – szólalt meg a férfi, hosszan nem bírta a csendet félidegenek mellett. - Sok a munka, tudom, de majd beletanul. Az első hetek mindenkinek nehezek, ön azonban nagyon ügyes.

- Azt hallottam, hogy modellezéssel foglalkozik szabadidejében – csak fel kellett dobni valamilyen témát, nagyon zavarta, hogy ő került a középpontba.

- Honnan hallott ilyet? – lepődött meg Trippo úr. - Mindegy, tényleg így van, hajómodelleket készítek. Most egy egyiptomi bárkát. Hamarosan kész lesz, már a figurákat faragom.

- Figurák is lesznek benne? – kérdezte a lány érezhető érdeklődéssel.

- Azt hiszem, emberek nélkül túl üres, de ez a legnehezebb, meg a festés. Igazából azt szeretem a modellezésben, hogy teljesen elvon a világtól legalább arra a néhány órára. Jól megvagyok a ragasztóval és a fával.

- És honnan tudja, hogyan néztek ki azok a hajók?

- Valamikor nagyon régen még az apámtól kaptam egy könyvet a hajókról – nagyon élvezte, hogy valaki érdeklődik, a felesége még ennyit sem kérdezett soha a modelljeiről. Hosszasan beszélt a világtörténelem hajóiról, néha megállva percekig hallgatva, majd újra folytatva.

Vonzó férfi lett a kedves patikus segédből. Nem volt kimondottan szép, viszont, ha valakivel beszélgetett, úgy figyelt a szemben levőre, mintha ő lenne a világ közepe. Arcáról, mosolyáról elfogadás csillogott, még sötétkék szeme is melegséget sugárzott. A hölgyek, lányok titkon szerelmesek voltak belé, a férfiak pedig gyakran keresték társaságát.

- Ki ez az új lány? – kérdezte a feleség erélyesen.

- Elinkának hívják. Tegnap vettem fel, Bertold unokahúga. Most jött Ainamore-ba, szüksége volt egy állásra. Ügyes lány, kicsit csendes, de ügyes – válaszolt higgadtan Trippo úr.

- Nem tetszik nekem ez a lány, baj lesz vele, majd meglátod. Nagyon szép és szemtelenül fiatal!

- Ez még nem bűn. Fiatal, na és – Trippo úr nem értette a problémát.

Az öreg patikusnak csak egy szem lánya volt, aki nagyon talpraesett és még csinos is, de valahogy sehogyan nem akart elkelni. A Kecske lány szemet vetett a patikus segédre, akinek tetszett a lány határozottsága és tapasztaltsága. Nem volt szeme az öreg patikusnak a szerelemre, de egy idő után ő is észrevette a fiatalok kapcsolatát. Nagy öröm lett a családban, a lányt gyorsan hozzáadták a segédhez, aki átvette teljesen a patika irányítását. Ettől a naptól kezdve mint komoly patikust a város Trippo úrnak nevezte.

12. Nyári élmény

2008-02-03T23:01:00.000+01:00

Azzal a levéllel kezdődött. Az idő arca újra kisimul. Hétfő volt, bizonyosan péntek. A szentföldi kusztódia írta, mondta Pikirt (ő volt a postás). Ki írta, kérdezte a méterárus.

Egyszerre mindenki izgatott lett. (A költő izgatott lett. Vázlat.) Hogy nem gondolják, hogy ideje volna megnézni az útmenti fákat? Az útmenti fákat? Az útmenti fákat, úgy, ahogy mondom. (A méterárus tört egy darab bizonytalan formájú csokoládét.) Menjünk, mondták többen is. (Menjünk, mondta a költő, menjünk, mondta a méterárus.) Ő is mondta, de neki nem volt kocsija. Jelöltette magát. Pincér!

A szentföldi kusztódia egy hétfő délelőtt. Akkor diktálom, mondta, jó, meghajtotta fejét. Az Úr (satöbbi) esztendejében (satöbbi, satöbbi), őszentsége neve kegyelméből (és így tovább). Ideje volna megnézni az útmenti fákat. Azt az utat régen a holdfény.

A hentes is ment. Hóna alatt a fejjel. Mikor jött a levél, pénteken érkezett, egy, kettő, három, négy. Menjünk, mondta ő is, de neki nem volt lába.

Véletlenül a tudomásunkra jutott (figyelte a lábát, azt, amelyikkel a kavicsot elrúgta), honnan is, de egészen véletlenül (aztán egy csobbanás), az a pap mesélte, aki (tekintete a fodros habokban elmerült) a kikötőben nézte a fodros habokat.

Azt mesélik róla, hogy egyszer jelöltette magát, mert polgármester akart lenni. Azt mesélik róla, hogy egyszer jelöltette magát, mert polgármester lett. Menjünk. Fizetek. Pénteken érkezett.

A méterárus szorosabbra húzta a kabátját, mert hideg volt. A költő vázlatai ott maradtak az asztalon, erősen fájt a feje, a pincér takarított. Nem jön? Köszönöm, ez nem nekem való. Hálás pillantás. A hangszer fekete-fehér, törött poharak.

Akkor hát elindulunk. Hányan vagyunk? Egy, kettő, három, nem lényeges. Ismeri valaki? Találkozott valaki a pappal? (Milyen pappal? Milyen különös.) Mire visszatérünk, már nem leszünk ott.

Gyalog mentek. Szabályosan. A hentes betette a csomagtartóba. A méterárus valamit dünnyögött. A költő nem találta a szavakat. Valaki káromkodott. Hétvégén nincs posta. Csak ketten maradtak a tükörben. Mire visszatérünk, elmúlik a nyár. (Erre nem gondoltak, csak hagyták megszáradni a tintát a papíron.) Várjunk még. Megragadta a karját.

11. A méterárus

2008-01-06T20:45:00.000+01:00

- A Störrben beszélgettem Fedorral, amikor egyszerűen csak feltűnt. Bozontos szakálla volt és hosszú kócos haja. A szeme nagyon kék, olyan mint… - nézett körbe Wolfgang hátha talál valami hasonló árnyalatot – olyan, mint … a te szemed. Jé, a te szemed is ilyen kék, sose figyeltem még. Hosszú, barna, kopott kabát volt rajta és mintha mezítláb lett volna, és egyszerűen beleszólt a beszélgetésünkbe, egészen hirtelen, addig észre se vettük.

- Mit mondott?

- Arról beszéltünk Fedorral, tudod, épp az ebédet vártuk, és nagyon éhesek voltunk, és mindketten sertéspörköltöt kértünk, és azon vitatkoztunk, hogy mitől lesz a pörkölt igazán finom.

- Egy csipetnyi fahéjtól.

- Nane, ő is pont ezt mondta. Nem is értem, micsoda ötlet, hogy lehet fahéjat rakni a pörköltbe.

- Próbáld ki – mondta, és kabátot véve indult is ki az Arabeszk kávézóból.

Ainamore aznap szokatlanul gyors volt és hirtelen, mintha mindenki mindent egyszerre szeretett volna, kivéve az aranyifjú méterárust, ő a semmire vágyott, a csömör vette át rajta az uralmat, az unalmat. Még soha nem érzett ilyet. Leült egy padra a park közepén, és a verebeket nézte, ahogyan csoportosan röpködtek.

- Hálával tartoznak a levegőért, amelynek uraivá tette őket – szólalt meg mögötte egy fagyos hang, és leült mellé a hosszú, barna kabátban. – Tudtam, hogy eljössz, emlékeztem a napra.

- Ez aztán egy hatásos megjelenés volt. Maga mindig ilyen teátrális? Ez valami hobby, hogyan hozzuk rá a frászt az emberekre? Oh, maga hajléktalan, igaz? Mi volt korábban színész?

- Sikeres kereskedő voltam.

- Valami közbejött? Nem úgy néz ki, mint egy sikeres kereskedő – jegyezte meg cinikusan az aranyifjú méterárus.

A barnakabátos csak hallgatott és nézett előre. Az aranyifjú méterárus sem volt igazán kíváncsi a sorsából kiesett ember történetére, most magát is ilyennek érezte. Hosszú ideig ültek így egymás mellett, szót se szólva, egy irányba nézve.

- Szabad akartam lenni. Minden tökéletesen ment, érezni akartam, hogy élek. Bármit tehettem, bármit megtettem, nem lehet a föld végtelenében élni, én a lélek végtelenébe vágytam.

- És megtalálta, amit keresett?- kérdezte az aranyifjú, de választ nem kaphatott.

- Dolgom van – mondta a barnakabátos, és már el is tűnt a fák között.

A méterárus úgy nézett utána, mintha jelenést látott volna, és valóban úgy is érezte magát, mintha a fizika törvényei egy időre megszűntek volna. Napokig nem találta a helyét, a régi kerékvágást kényelmetlennek érezte, kerülte az embereket.

- Barátom, maga talán beteg – mondta neki aggódva Trippo úr, amikor az utcán összefutottak, – orvoshoz kellene fordulnia. Én ilyen csendesnek és visszafogottnak még soha nem láttam az elmúlt tizenöt évben.

A méterárus azonban nem gondolt orvosra, igazán válaszra sem méltatta Trippo urat, csak ment tovább egyenesen, mikor egyensúlyából kibillentette barna látomása, aki két tábla csokoládéval a kezében hatalmas léptekkel suhant tovább.

- Kapják el, tolvaj! Tolvaj! – szaladt a trafikos kisasszony, s közben vaskos termetéből adódva hangosan zihált, majd meg is állt, és a derekát fogta. Esélye sem volt a tolvajjal szemben, már csak lobogó kócos haját láthatta.

- Én igazán nem értem ezt az embert – mondta szuszogva a kisasszony a feltápászkodó méterárusnak -, minden héten egyszer lop a trafikból két tábla csokoládét. Kilesi, mikor nem figyelek, és egy pillanat alatt, aztán már ott sincs. Nem értem. És hetente csak egyszer.

A méterárus a park felé sietett, az előző alkalommal nem kapta meg a választ, és ez azóta is frusztrálta. A padon meg is találta a csokoládét faló hajléktalant.

- Heti két tábla csokoládé az összes elesége?

- Nem, a vendéglőstől mindennap kapok egy kis maradékot. Kérsz egy kis csokoládét?

- Ha szeretné, én megveszem magának minden héten az édességszükségletét.

- Nem érted a lényeget. A hiúság, a bűntelenségemben való hit nagyobb bűn, mint a lopás és a torkosság együtt.

- És a hiúság legyőzésének gőgje, hol van a bűnök rangsorában? – kötekedett a méterárus éles logikáját csillogtatva. De a kopott idegen nem méltatta válaszra.

- Megtalálta, amit keresett? – tette fel a fontos kérdést, csak erre volt kíváncsi. – Én is valamit keresek, valami hasonlót.

- Tudom. De már megint nem érted a lényeget. Megvetted a kabátot látom.

- Igazából nem tudom, hogy miért, csak megláttam a kirakatban. Éppen olyan, mint a magáé, csak élénkebb a színe.

- Az idő sok mindent kifakít, a színeket, a célt, az elmét.

- Megtalálta, amit keresett?

- Nem jó a kérdés. Te éld az aranyifjú méterárus életét, az én vezeklésem már elegendő mindenért. Ezért jöttem, hogy ezt tudd, mielőtt balgaságot teszel.

Az aranyifjú nem értette, mit akar hajléktalan, de elfogadta, amit mondott. Talán, mert olyan megmagyarázhatatlan volt az új ismerőse, talán egyszerűen csak kényelemből, már vágyott vissza régi életéhez. Újra a sokat beszélő aranyifjú lett, Ainamore nagy örömére, de minden nap zárás után egy kis édességgel elment a parkba, hogy beszélgessen azzal az emberrel, akiről továbbra sem tudta, hogy kicsoda. Sokat hallgattak együtt, és ez a hallgatás erőt adott neki, mint valami lelki placebo. A hajléktalan azonban egyre keserűbbé változott, a szeme tiszta kékje zavarossá lett, ahogyan a beszéde is. Egyre gyakrabban találta ittasan, amit eleinte elfogadott, hiszen hűvösre fordult az idő, de később már zavarta, és ilyenkor nem is maradt sokáig.

- Most kérdezd meg! – kérte egy alkalommal a barnakabátos újra tiszta kék szemmel. – Most kérdezd meg, amit annak idején!

Az aranyifjú méterárus nem tudta miről van szó, csak örült, hogy furcsa ismerőse újra a régi.

- Most kérdezd meg, hogy megtaláltam-e, ami kerestem! – kicsit elhallgatott a fagyos, mély hang. Elhallgatott, de a tekintete mondta tovább, majd szavakkal is folytatta. – Volt, hogy úgy éreztem, igen. Most menj, dolgom van!

Ekkor találkoztak utoljára. Az aranyifjú méterárus az estét az Arabeszkben töltötte, ahol Wolfganggal, Trippo úrral és a többiekkel politikáról, művészetekről, szerelemről és egyéb hasznos témákról beszélgettek. Másnap reggel, mikor Bertolt felszolgálta neki a friss túros süteményt a kávéhoz, nagy robajjal érkezett meg Wolfgang.

- Meghalt. Ma hajnalban holtan találták a parkban.

- Ugyan, kit találtak holtan? – kérdezte fáradtan az aranyifjú méterárus.

- A kék szeműt, akinek olyan kék szeme volt, mint neked. Azt a hajléktalant. Senki sem tudja, mi történt, de hát végül is csak egy koldus volt. Talán kötekedett valakivel és megverték, ha ivott nagyon agresszív lett, az is lehet, hogy csak az ital végzett vele, vagy megfagyott. Vagy szívrohama lett, vagy a vakbele perforált. Az is lehet, hogy megmérgezték, vagy csak úgy meghalt.

10. A számlálóbiztos

2007-11-10T19:02:00.000+01:00

Például beülök az Arabeszk Kávéházba (ami nem tévesztendő össze az Arabs Szürkével). Elszívom az utolsó szivart. Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.

Megszámolom a dolgokat. Ez nálam már csak ilyen szakmai ártalom. Afféle. Tehát: egy (azaz egy) darab kávéház, a neve Arabeszk. Tizenhárom asztal, egy pult, ötvenkét szék (de vannak pótszékek is), egy költő, egy művész úr, egy francia zongorista (még kisasszony, már menyasszony, bizonyos értesülések szerint mennyasszonynak készült, amit úgy kell érteni, hogy apácaszökevény, ezt egy pap mondta nekem a kikötőben), estére ide várják a gazdasági és vidékfejlesztési minisztert (és egy pincér természetesen), a neve Bertolt.

A költő verset ír. Szemlátomást szenved. Az ihlettől vagy a kényszertől. Ujjain számolja a jambusokat. Innen úgy látszik, nem akar ő túl hosszú verset írni, nyolc sorral is beérné, de valami sose stimmel (mindig más), orgona nélkül énekelünk. Előtte ásványvíz és cigaretta. Sokat dohányzik. Minden próbálkozás alatt elszív négy szálat (kétsoronként egyet), az ötödik áthúzott és összegyűrt papírlap után mély levegőt vesz és egy újabb csomag cigarettát.

A művész úr a szemközti sarokból lopva figyeli. Újságja mögül sűrű szivarfüst emelkedik a kávéház levegőjébe, az újságban a gazdasági miniszter fényképe. Bejelentette, hogy földalatti vasútat tervez a város és a gyémántbánya között, ma reggel olvastam.

A testes művész úr előtt testes vörösbor, testes szivarja után testetlen poharát emeli húsos ajkaihoz. Ez a mondat majdnem zsíros. Hiába, csak a számokhoz értek.

A zongorista kisasszony pillantása és Bertold tekintete éteri függvénnyé nemesül. Persze a szerelem az ujjaknál kezdődik. A kisasszony a pincérnek billenti a zongora színes hangjait, Brechtold pedig a kisasszonynak törülgeti a csészéket és a poharakat. Ez egy kimondhatatlanul tiszta kapcsolat, azt hiszem. Zavarba is jövök piszkosul.

Előttem kávé és cigaretta az asztalon. Nemrég még azt írtam, hogy elszívom az utolsó szivart. Ez így is van, az utolsó szivart elszívtam. Azt olvastam egyszer valahol, hogy a szivar és a pipa a türelmes emberek szenvedélye, a cigaretta nyugtalan és ideges embereknek való. Éppen erről van szó. Elszívtam az utolsó szivart. Mától fogva ideges embernek számítok.

A kávé hosszú, a cigaretta rövid. Éppen ez az, ami idegessé tesz ebben a pillanatban (most és mindörökké): az idő. De csak nyugodtan.

Idegen vagyok ebben a városban. A nevem X úr. Ez persze nem azt akarja jelenteni, hogy nincs nevem, vagy el akarom titkolni, szó sincs efféle játékos szeméremről. Az, hogy a nevem X úr, annyit tesz, hogy ez egy rövidítés. A teljes nevem Xuan Xu Xuin. (Innen jön az X.) Idegen vagyok tehát ebben a városban, de nem teljesen ismeretlen. Ami pedig nyugtalanít és idegessé tesz, az az idő, mint fentebb már említettem volt. Hogy hogy kell ezt érteni, azt később mesélem el, ha lesz elég időm. Ahogy így végignézek magamon, sokáig maradok, azt hiszem.

9. Részlet egy tankönyvből

2007-10-31T15:34:00.000+01:00

Éghajlata mérsékelt kontinentális. Északnyugat felől a patagóniai tengeráramlat következtében sókonzumgátak zárják el a nyílt tengertől. A tengeri levegő magas sótartalma nem kedvez egyébként a zongorabillentyűknek: a fehér billentyűk sárgák lesznek, a feketék zöldek. Ellentétben például az ellenkező féltekén található Eromaniával (melynek éghajlata szintén mérsékelt), ahol a sós tengeri levegő következtében a zongorák hófehér billentyűin rózsaszín foltok jelennek meg, a feketék pedig kifakulnak (érdekesség).

A település első térképe a tizenharmadik századból maradt fenn (kilencedik ábra). Egyes feltevések szerint kalózok készítették, más kutatók véleménye szerint nem kalózok, megint mások szerint hamisítvány.

Az évszázadok során fontos tengeri kikötővé nőtte ki magát. Az Ainamore-i krónika egyik fejezete szerint innen indult híres felfedezőútjára Stampedli kapitány (érdekesség), amiről aztán soha nem tért vissza. (Hajónaplóját később megtalálták az irkutszki kannibálok. Egyes feltevések szerint a kapitány holttestét is ők fogyasztották el, más kutatók véleménye szerint nem volt holttest, megint mások szerint a hajónapló hamisítvány. Érdekesség, hogy az irkutszki kannibálok analfabéták.)

Az is fontos szerepet játszott abban, hogy Ainamore a tizenhetedik századra a térség megkerülhetetlen és kikerülhetetlen tengeri csomópontjává lett, hogy a város határában fekvő tó fenekén hatalmas gyémántlelőhelyre bukkantak. Maga a bukkanó (Krommernek Aurel) így számol be a bukkanásról. „A tó fenekén gyémánt van. Pont.” Egyes feltevések szerint a tó fenekén mégsincs gyémánt, más kutatók véleménye szerint a tó fenekén csakugyan tetemes mennyiségű gyémánt található, csakhogy azt maga Krommernek Aurel hordta a tó fenekére, megint mások szerint a tó feneketlen.

Érdekesség: a városban felhalmozott gyémántkészletet a peddingtoni mészárlás idején magukkal hurcolták a fanarióták (ezerhatszázhuszonnégyben).

Ainamore lakosságának az összetétele a huszadik századra teljességgel megváltozott. Jelenleg ötszázhat belga, négyszáztizenegy albán, háromszáz mongol, százegy ülker, hetvennyolc görög, harminchárom zsidó és négy francia lakja. Érdekesség: az egyik lakosáról nem tudni, honnan származik.

8. A bolyongó

2007-10-12T22:35:00.000+02:00

Nem szeretek éjszaka stoppolni, bennem van a félelem. A város, ahová egy hete érkeztem, eleinte szétmállóan meseszerű volt, mint egy marcipántorta, melyet délutánonként ettem Piripiri herceggel a Cökxpon cukrászdában, de nem volt biztos semmi sem, és lassan süllyedtem az édes mázban úgy, hogy már az orromat érte, és fuldokoltam. Nem bírtam tovább maradni. Már régen elvesztettem a térérzékem, hónapok óta bolyongtam országhatárokon át egyik városból a másikba, elképzelésem sem volt arról, hogy a világ melyik közepén vagyok – talán nem is voltam sehol, talán nem is voltam –, de igazán azt sem tudtam, hová tartok, oly mindegy volt, hogy merre megyek. Szinte futva indultam a fullasztó Na’Conxypánból kifelé, és az országút mellett azonnal stoppolni kezdtem. A hűvös, sötét éjszakában a festett, fodros emberektől távol újra éreztem testemnek súlyát.

Szerencsém volt. Az üres végtelenből valami pap érkezett, és meglepő természetességgel felajánlotta, hogy elvisz. Levendula illat volt az autóban, erre tisztán emlékszem, és én a legszívesebben aludtam volna, de a pap, mint aki napok óta nem találkozott senkivel, egyfolytában beszélt. Franciaországból tartott Rómába. Róma! Végre egy város, amit el tudok helyezni a térképen, és amihez a múltból emlékeket tudok kapcsolni, s máris a Lateráni-bazilika transzcendenciájában lebegtem, majd megnyugvással gondoltam arra, hogy, igen, nekem Rómába kell mennem, ahogyan Mihálynak is Ervin tanácsára.

A pap közben egy apácáról beszélt, aki titokban hagyta el bretagne-i kolostorát, és azóta semmi hír róla. Ő mint gyóntatója sejti, hogy Ainamore-ba szökött, de többet nem mondhat, ugye megértem. Muszáj neki ezt a kitérőt megtennie, hogy a titokzatos Simplina nővérről valami hírt szerezzen, s még nem tudja, hogy mikor megy majd tovább Rómába, és ugyan még soha nem járt Ainamore-ban, de olyan szép neve van, nem gondolom. Szép, szép, de én már beleéltem magam, hogy Rómába megyek.

Ainamore-ban könnyen megtaláltuk a normann stílusú templomot, ami mellett le is parkolt a pap. A búcsú után szétváltak útjaink, ő a nyomozás izgalmában elindult megkeresni a plébániát a templom mögötti domb irányában, én pedig elgondolkodva indultam lefelé a vélhető városközponthoz.

Macskaköves, kacskaringós utcákon járkáltam, itt-ott görbe lépcsőket útba ejtve, s már jóideje sétálgattam, mikor feltűnt, hogy még egy lélekkel sem találkoztam, sőt hangját sem hallottam élőnek. Pedig a város rendezett volt, és tulajdonképpen élettelinek mutatta magát, az élet mégis hiányzott belőle. Nem volt madárcsicsergés, vagy kutyaugatás, csak a kavicsok kopogtak a macskakövek közt, miközben elgondolkozva rugdostam őket. És akkor valami csillogott a földön, egy kis pénzérme. Az egyik oldalán középen egy nagy ötös, alatta a felirat „mina”. A másik oldalán virág volt, hasonlított ahhoz a gyomnövényhez, amit felénk kecskevérnek hívnak. Ledobtam a földre, az oldalára esett és a macskakövek közti résekben hosszasan gurult a lejtős utcán. Mikor lehajoltam, hogy felvegyem, már hallottam a cipőjének kopogását. Vékony, csontos lány volt, és ahogy jött, magában dúdolt. Talán ez volt az a pillanat, amelytől újra bekerültem valami körforgásba, és, mint valami kötött táncnál, nekem csak lépkednem kellett a már bennem zengő zene ritmusában.

A vendéglő, ahol ebédeltem Störr kapitányról volt elnevezve. Nagy kerthelyisége volt hatalmas faasztalokkal és padokkal. Hátul egy öreg ember állt egy festőállvány mögött, és átszellemülten festett. Elmélyülten nézett az étkezők felé, és gyakran még méricskélt is karját kinyújtva kopott ecsetjével. Evés közben azon gondolkodtam, vajon a vendégeket festi-e vagy a háttérben látható városi panorámát. Hamarosan asztaltársaságom is akadt. A méterárus keresett társaságot, vagyis inkább hallgatóságot déli filozofálgatásához. Délelőtt már találkoztam vele, amikor saját készítésű ékszereimet igyekeztem eladni a város üzleteiben, hogy szükségleteimet fedezni tudjam. Már akkor is hosszasan beszélt nekem a közgazdaság rejtelmeiről és az üzleti élet sötét titkairól. Valami helyi specialitást evett sült tésztával és sok zöldséggel, és közben az élet értelmét kereste, mintha az csak annyi lenne, mint egy kis szelet répa, amely, mint megtudtam, a kedvence az adott ételben, és ezért külön választotta a párolt brokkolitól. A család, mondta, a legfontosabb, hogy helyünket megtaláljuk, és a barátok, hogy a helyünkön jól érezzük magunkat. Aztán tovább keresgélte az egyre apróbb répadarabokat. A költő, aki közben szintén az asztalhoz telepedett, meglehetősen sznob stílusban azt hangoztatta, hogy ő ott érzi otthon magát, ahol a könyvei vannak. Én igazán nem értem, vajon az van a homlokomra írva, hogy a helyemet keresem? A vékony, csontos lány is arról beszélt, amíg megmutatta, hol találok egy panziót, hogy milyen nehéz rálelni az útra, amelyen az életünk értelmet nyer. Már igazán elegem volt a jóllakott nagy szavakból, amelyeket folyamatosan hajigáltak felém – hogy megnyerjék a szimpátiámat, vagy hogy önmaguk biztonságérzetét növeljék? –, elindultam hát tovább utamra. De az öreg festő képét csak meg kellett néznem, mert talán tényleg kapunk jeleket, amelyek irányt mutatnak.

Délután még betértem egy múzeumba, melynek fő értéke egy régi papírtekercs volt, valami szakrális szöveggel a város alapításáról,de nem tudtam elolvasni, igazán nem is érdekelt, és a sok műkincs sem nyűgözött most le, pedig gazdag volt a gyűjtemény, csak az öreg festő képe járt a fejemben a vendéglőből, ami sem a városi panorámát, sem az ebédelőket nem ábrázolta.

A Family Panzió bejáratánál újra összetalálkoztam a pappal. A tekintetéből próbáltam kitalálni, vajon megtudott-e valamit vagy sem, de egyszerre volt zavart és megelégedett, viszont azonnal indulni akart Rómába. Próbáltam meggyőzni, hogy induljon később, valamikor holnap, de hajthatatlan volt.

7. Az álom

2007-08-28T17:44:00.000+02:00

1. Schakraf Apassionata Evillah földjén megismerte feleségét, Ainamore-t. Schakraf Apassionata Evillah földjén sátorban lakott feleségével, Ainamore-ral.

2. Schakraf Apassionata Evillah földjén tizenegy fiat nemzett. Evillah földjén Ainamore tizenegy fiat szült.

3. Schakraf Apassionata és Ainamore tizenegy fia a következő: Ruben, Simeon, Levi, Juda, Dan, Nafthali, Gad, Asher, Isachar, Zebulon és Benjamin. Ezek születtek Ainamore-tól Evillah földjén.

4. Történt egyszer, hogy egy napon Schakraf Apassionata ebéd után leheveredett egy tölgyfa alá, ahol is elnyomta az álom.

5. Schakraf Apassionata Evillah földjén különös álmot látott. Azt látta, hogy leereszkedik az égből egy város, amiben nem lakik senki. A városban voltak házak, utcák és terek, de a házakban nem lakott senki, az utcákon és a tereken nem jártak emberek.

(6. Tele volt a város halott állattal. A házakban halott állatok feküdtek az ágyakban, az utcákon és a tereken halott állatok tetemén lépkedett.)

7. A város közepén volt a piac, a piac közepén sárga torony emelkedett, a sárga torony előtt szökőkút.

8. A szökőkút vizében megmosta arcát, tenyerébe vizet merített, ivott, majd aprópénzt dobott a szökőkút vizébe.

9. Az aprópénz hallá változott. Bement a sárga toronyba, amiről azt gondolta, templom. A sárga torony közepén szökőkút, párja annak, ami a torony előtt van, de nincs benne víz.

10. Felnézett. Az üres szökőkút fölött béka ült, szájában felhőt tartott. Nem volt semmi egyéb a toronyban, csak egy festett agyagszobor.

11. Olyan volt a szobor, mint a gazdasági miniszter a fényképen. Mereven ült, kezét puhán ölébe ejtette, lábai keresztben.

12. Oda ment a szoborhoz, pirosra festett nagylábujját letörte, beledobta az üres szökőkútba. Hirtelen megmozdult a szíve, és összeverődtek az állati csontok a templom körül.

13. Ezt az álmot látta Schakraf Apassionata Evillah földjén egy tölgyfa alatt. Aztán felébredt.

14. Schakraf Apassionata Evillah földjén magához hívta gyermekeit, mind a tizenegy fiát, elmondta nekik álmát, amit a tölgyfa alatt látott, de nem volt egy fiai között, aki meg tudta volna fejteni azt a különös álmot, amit Schakraf Apassionata Evillah földjén a tölgyfa alatt látott.

6. A trafikos kisasszony

2007-08-21T21:26:00.000+02:00

Nem mert regényeket olvasni munka közben, mert olyankor teljesen elvesztette valóságérzetét, és hagyta magát felolvadni a fikció színes plazmájában. Maradtak a napilapok és a folyóiratok, mert valahogy el kellett töltenie az időt.

Az első vevő minden nap az öreg festő volt. Pauli bácsi nem tudott aludni, hajnalban felkelt és addig, amíg nem indult meg újra az élet a városban, bandukolt, mint egy kiöregedett lelkiismeret.

- Már hajnali négykor felkeltem, a Zwinger fogorvosait neki! – minidig így káromkodott az öreg. Állítólag a mesterétől vette át, de hogy mi közük van a fogorvosoknak a Zwingerhez, azt Pauli bácsi sem tudta. – Maga nem is tudja, milyen az, maga még fiatal, de megtudja maga is majd, ha olyan öreg lesz, mint én. Micsoda szemét van ebben a városban, borzalom. A múzeum előtt majdnem felbomlottam egy kidobott újságpapírban.

- Majdnem felbomlott? – kérdezett vissza kisasszony mosolyogva.

- Majd maga is megtudja, milyen ilyen öregnek lenni. Minden olyan bizonytalan. Nem lesz maga sem ilyen mosolygós, majd meglátja, kisasszony.

- Gyűjtöttem tegnap Pauli bácsinak húsz darab 5 minát, senkinek sem adtam vissza 5 minással, hogy legyen Önnek.

- Még nem is biztos, hogy vásárlok valamit. Olyan szegényes ez a trafik - morogta.

- Minden reggel vesz egy csokit – jegyezte meg a kisasszony halkan magában.

Az öreg úgy tett, mintha valamit nagyon keresne, nehogy úgy tűnjön, hogy csak azért jön be a trafikba mindig rögtön nyitás után, hogy a napi beszédszükségletét letudja már reggel a kisasszony nyugodt társaságában.

- Talán veszek egy szelet mogyorós csokoládét, ha már nem találom azt, amit keresek. – A kisasszony már nyújtotta is a csokoládét, hátha így megspórolhatja a mesét az öreg fiáról, meg a zseniális festőkről. – Ez a csokoládé volt a fiam kedvence. Ismeri a fiamat, kisasszony? Jannak hívják. Van Eyck után neveztem el. Ismeri Jan van Eyck képeit? Zseniálisak. Magának feleségül kéne mennie a fiamhoz, bár az a gyerek jobban szereti a vékonyabb lányokat. A fiam sem fiatal már, maga sem, ilyen öregen már ne válogasson az ember. Én szívesen menyemmé fogadom magát, csak ne beszélne ilyen sokat. Bár már a fiammal is rég találkoztam, de itt pengődik valahol Ainamore-ban ő is.

- 8 mina lesz a csokoládé. – igyekezett a kisasszony lezárni a már sokat hallott házasságközvetítős fejtegetést.

- Itt van 50, úgy adjon vissza, hogy minél több legyen közte az 5 mina.

A kisasszony, míg számolgatta a visszajárót, próbálta összegyűjteni a bátorságát, hátha a titokra épp a mai nap fény derül.

- Mondja, Pauli bácsi, miért éppen az 5 minás érméhez ragaszkodik ennyire? – kérdezte végül félszegen.

- A Zwinger fogorvosait neki, hát milyen kíváncsi maga, kisasszony. Azt hiszi, csak mert néha itt vásárlok a maguk szegényes trafikjában, már rögtön kíváncsiskodhat meg kérődzködhet? Na, viszont látásra! – mondta még távozás közben az öreg mérgesen, de azért tegyük hozzá, hogy a kisasszony érezte, Pauli bácsinak ma jó kedve van, mert egész kevéssé volt mogorva.

Újra maradtak az újságok. A kisasszony a Habbal nevezetű helyi pletyka magazint nyitotta ki, és éppen arról olvasgatott, hogy a gazdasági miniszternek viszonya van a színház egyik francia színésznőjével, amikor Pici néni nagy robajjal beszaladt a boltba.

- Jaj, Selma! Most telefonált a férjem, holnap reggel hazajön. Ha kiderül, hogy kölcsön adtam egy könyvet a gyűjteményéből, nagyon mérges lesz! – szinte üvöltött, mert amilyen alacsony volt Pici néni, olyan hangosan beszélt.

- De még el sem olvastam, most vagyok a legizgalmasabb résznél. Jack most akarja megmenteni Maryt a vad indiánoktól.

- Tudod, milyen Pici bácsi! Még ma este vissza kell adnod!

A kisasszony hiába magyarázta, hogy ő nem olvashat, amíg nyitva van a trafik, még a könyvet sem meri kinyitni, mert onnantól kezdve nem tud felelőséget vállalni a boltért, Pici nénit nem tudta meggyőzni. Este nyolcig vissza kell adnia a regényt. A kisasszony elhatározta, hogy megvárja a hat órát, és addig nem olvassa tovább a regényt, de csak izgatta, hogy mi lesz Jackkel és hogy kit választ a fiatal Mary, melyik kincsvadászt, az erős és bátor Jacket vagy a jóképű és titokzatos Jamest. Még ki sem nyitotta a könyvet, de már a trafik polcai helyett a dél-amerikai esőerdők hatalmas fáit látta. Az újságos és képeslapos állványok vad indiánokká változtak, és a háttérben ott osont bujkálva Jack, hogy kiszabadítsa Maryt. Nem tehetett mást, elővette a vastag regényt, ami a pult alá volt rejtve és nagy kíváncsisággal belemerült a történetbe. Jack az indiánok sátrai közt bujkálva próbálta felderíteni a terepet és megtalálni az elrabolt Maryt. Sötét volt, Jack alig látott valamit, az ismeretlen terepen nagyon lassan haladt, nehogy megbotoljon valamiben. De nem volt elég körültekintő, egy ág reccsent a lába alatt, amire felfigyelt az indiánok őre és már nyilazott is a bátor hősre, aki gyorsan előkapta a puskáját, és amíg rohant, hogy fedezékbe kerüljön, rálőtt a vad indiánra. A kisasszony látta maga előtt Jacket, ahogy sántikálva szalad, mert néhány nyílvessző bele állt a lábába, és egész tisztán halotta a puska hangját.

- Elnézést, véletlenül lelöktem egy bronzvázát a polcról. Visszateszem. Csak az Ainamore-i Krónikák mai számát szeretném. Leteszem ide a pénzt, már megyek is. Viszontlátásra, kisasszony!

A kisasszony csak halványan halotta a szavakat, Jack megsebesült és most ez volt a legfontosabb. Ott ült egy kidőlt fa mögött és az ingéből letépett darabokkal igyekezett bekötözni a vérző sebeit és pont mikor Jack életveszélyben van, véget ér a fejezet, az új pedig Londonban folytatódik Mary szüleinél, ahol Cathy, az unokahúg áskálódik, hogy ő megszerezhesse magának Jacket férjül. A kisasszony gondolatai azonban még mindig a veszélyben levő Jacknél jártak, csak kissé tudott odafigyelni arra, amit a Londonban történtekről olvasott. Valami bált rendeztek Cathy születésnapjára, és egyszer csak lassan és nyikorogva kinyílt az ajtó. Jack lépett be bizonytalanul.

- Jó napot kisasszony!- mondta és mivel a kisasszony tekintetében valami egészen idegen fényt látott, még inkább elbizonytalanodott. – Visszajöhetek később is.

- Maga él! – sóhajtott fel a kisasszony boldogan.

- Hogy mondta? Persze, hogy élek – zavarában a férfi nem is tudta, mit csináljon. Emlékei szerint még senki sem örült ilyen nagyon annak, hogy ő él. Ráadásul egy nő fejez ki ilyen érzelmeket az irányába. – Én csak a szivarok miatt… Ma kedd van. El tudtam jönni ma korábban. Tudja, kisasszony, a szivarok…

Igen, a szivarok, a kisasszony hirtelen csak visszaesett a valóság szürke közegébe.

- Igen, a szivarok. Elnézést kérek az előzőért, ne haragudjon kérem. Máris adom.

A férfi már nyújtotta is a pénzt. A kisasszony szépen külön tette egy dobozba az 5 minákat, oda ahol a többi is volt. A keddi szivarosnak felcsillant a szeme.

- Maga is gyűjti az 5 minákat, milyen érdekes, az apám is mindig külön tette. - A férfi szokatlanul sokat beszélt, a meglepő fogadtatás után rég elfeledett nyugalmat és elfogadást érzett a kisasszony társaságában. - Egyszer nekem elmesélte, miért, de már nem nagyon emlékszem. Talán valahogyan egy 5 minás érem mentette meg az életét. Arra már nem emlékszem, hogyan. Milyen érdekes. Gyakran találok reggelente, munkába menet 5 minásokat az utcán. Na megyek is, viszontlátásra.

A kisasszony kicsit elgondolkodott, de nem hosszan, Jack izgalmasabb volt, mint a keddi szivaros férfi. Így nevezte magában.

5. A kéményseprő

2007-07-25T17:20:00.000+02:00

Egy benzinkútnál megállt pisilni. Úgy pisilt, ahogy a nők. Ez volt a szokása. Lehajtotta az ülőkét, letörülte vécépapírral vagy papírzsebkendővel, aztán rá ült.
Szeretett ilyenkor olvasni. Szerencsére a vécé mellett volt egy doboz tele újsággal, képregénnyel, könyvekkel. Jó, hogy más is szereti ilyenkor az olvasnivalót.
Nézzünk valami képregényt. Angyali gyilkosságok. Mi ez? Egy toll, uram. Azt látom, de mit kezdjek vele? A helyszínen találtuk. Szakértők egybehangzó véleménye szerint nem él a bolygónkon jelenleg olyan faj, amelynek testét ilyen vagy ehhez hasonló toll borítaná. Felvettük a kapcsolatot az Apostoli Szentszékkel. Újabb gyilkosság? Pelagium atya vélekedése szerint nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem. Hát igen. A grafika szuper, a szöveg gagyi.
Kezébe került az Ainamore-i Krónikák egyik néhány héttel ezelőtt megjelent száma. Színházkritika a Vízkeresztről. Az ikrek alakítása annyira meggyőző, hogy a közönség gyanút fog, talán egy színész a megformálója mindkét szerepnek. Soha nincsenek egyszerre a színpadon. Az előadás végén taps. Áthallatszik a benzinkutas rádiója.
Megtalálta azt a hirdetést is, amire jelentkezett. Tiszta munka jeligére a szerkesztőségbe.
Könyvek. Egy szerelmes füzet. A felhők fölött süt a tavasz. Egy viccgyűjtemény. Mit kér a költő a hentesnél? Egy deka meront. Néhány blogregény. A Gólem, az Arabeszk, a Zsákutca. Nem győzhet le az internet mindent és mindenkit. Például a könyvkiadóknak is élniük kell. Például könyvkiadásból. A rádióban a gazdasági miniszter beszél. Szimpatikus szimmetrikus ember.
No nézd csak, egy verses könyv. Elfogy a hold, majd megtelik, halálod élők tesztelik. A kéményseprő esete a fekete billentyűvel. Fura cím. Kissé sötét. Az albán nemzeti eposz óta nem olvasott rímeket. Nevet például visszafele. Szekszárdon születtem, ott is nőttem fel, színésznőt szerettem, nekem megfelel. Töltőtollal írt ajánlás az első oldalon. Cécile B. kisasszonynak Krommernek Wolfgang.

4. A zongorista

2007-07-19T12:14:00.001+02:00

Nem volt szükség megtervezett reklámkampányra, az informális információáramlás akadálytalanul működött Ainamore-ban. Hetekkel korábban elindult a pletyka, szinte biztos, hogy a tulaj indította el, és szép lassan elterítette az egész várost. „Az Arabeszk kávézóba új zongorista érkezik egyenesen Franciaországból.”
Az első napon már ötkor szinte teljesen tele volt az Arabeszk, pedig csak héttől volt a zongorista debütálása. Az üres asztalok is csak azért lehettek ilyen merészek, mert már jóval korábban lefoglalták őket. Izgatott várakozás volt félhangos alapzajjal. Az elindult pletyka gyümölcsei mostanra fejlődtek ki igazán. A rendőrfőnök szerint az új zongorista Jean Michel Jarre eltitkolt mulatt fia, akinek heavy metal zenekarát betiltották politikai szövegei miatt. A patikusné viszont biztos forrásból tudta, hogy a francia köztársasági elnök kedvenc jazz zongoristája szerződött az Arabeszkhez, és csak azért kellett elhagynia szülőföldjét, mert szenvedélyes viszonyt folytatott az elnöknével, aki a botrány kirobbanása után belehalt a szégyenbe. Valószínűleg a patikusnénak volt köszönhető, hogy oly sok hölgy megjelent a kiemelt napon, a szenvedélyes mulatt, francia szerető felkeltette az érdeklődésüket.
A hölgyek azonban nagyot csalódtak, az uraknak azonban annál inkább tetszett az új zongorista, aki nemhogy mulatt, a haja egészen szőkének tűnt, de még férfi sem volt. Vékony, csontos lány egy olcsó fekete estélyiben. Esetlenül mozgott és feltűnően zavarban volt, mint aki először lép közönség elé. A zene, a chanson dallamok, a rekedtes éneklése azonban elábrándoztatta az Arabeszk vendégeit.
Második nap még többen érkeztek meghallgatni Ainamore új sztárját, akiről a város minden pontján folyamatosan beszéltek. Az Arabeszk annyira megtelt, hogy az aranyifjú méterárus, aki mindenki számára ismert, de nem beszélt okból késett, csak a pult mellett tudott már megállni. Megkönnyezte az átölelő zenét, de hogy ez ne legyen feltűnő, megszólította a pincért, akit szemlátomást egyáltalán nem érdekelt a város új kedveltje.
- Gyönyörű! Mit szól hozzá, Bertold? Micsoda gyönyörű ékkő hullott ide, a mi szürke városunkba. Ez a mai ruha és frizura jobban megmutatja a szépségét. Én mondtam tegnap a főnökének, hogy vegyen már egy rendes ruhát ennek a lánynak. Mit szól hozzá, egy zongorista, akinek nincsenek fellépő ruhái. Senki sem tudja, ki ez a lány, furcsa. A főnökét is kérdeztem, de ő sem tudott semmit. Egyedül a művész úr mondta, hogy neki ismerős, de nem tudja, honnan. Persze, ki hisz neki. Maga sem tud semmit? Együtt mentek haza tegnap este.
- Nem beszélgettünk.
- Nem beszéltek? Vagy félórára van ide a panzió gyalog, és maguk nem beszéltek. Az nagyon hosszú idő, ennyi idő alatt még a kezét is megkérhette volna. De csak elismeri maga is, hogy ügyesen játszik?
- Ez a munkája.
- De szép is, nagyon is szép.
- A munkájánál elvárás.
- Furcsa férfi maga, Bertold, bár ez a lány is egészen furcsa. Wolfgang szerint leszbikus, mert visszautasította a mi ellenállhatatlan költőnket. Azt mondják, hogy a franciák között sok az olyan. Trippo úr viszont azt mondta, hogy lehet apáca is, vagy özvegy. Maga mit gondol? Olyan furcsa ez a lány.
Az aranyifjú méterárus csak mondta, és csak mondta hátat fordítva a pincérnek, hogy lássa a zongorista lányt. A pincér is kicsit elgondolkodott, még neki is zavaró volt az a félórás néma gyaloglás előző este.
- És képzelje! – fordult vissza a méterárus. – Tegnap a maga főnöke, mikor a lánynak volt az a rövid szünete úgy tíz óra körül, szólt a lányhoz, Cécile, Cécile, de az nem is reagált rá. Megkérdeztük tőle, hogy ez csak művésznév, vagy ilyesmi, de azt mondta, hogy nem, sőt ellenkezőleg, ez az igazi neve, de az elmúlt tíz évben nem ezt használta, senki sem hívta így. Azt mondta, hogy az apja akarta, hogy zongorista legyen, ezért kapta a Cécile nevet. Kérdeztük, hogyan hívhatjuk, amire hallgat, azt mondta, hogy maradjon a Cécile név, szeretné újra a magáénak érezni. Vajon mennyi idős lehet ez a lány?
A pincér is ezen gondolkodott, vajon mennyi idős lehet a lány. Egyértelműen csinos volt, ezt megállapította, de a korát nem sikerült megsaccolnia, olyan kortalannal tűnt. Zárás után megvárta, amíg átöltözik, majd együtt indultak a Family Panzió felé, ami szintén a tulajé volt. Mint az előző este, most is szótlanul mentek egymás mellett, csak a cipők kopogása hallatszott a macskaköves sikátorokban. A pincér azonban egyre inkább kíváncsi lett a lányra.
- Mondja, miért jött Ainamore-ba? – kérdezte halkan a férfi.
- Pótolni.
- Pótolni? Mit pótolni?
- Ne haragudjon, nincs kedvem erről beszélni, fáradt vagyok – zárta le a beszélgetést a lány.
Meglepődött a reakción a pincér, kicsit el is szégyellte magát, úgy érezte, lecsúszott a méterárus és bandája szintjére. Egész úton többet már nem szólalt meg. Az árnyékukat nézte a földön, ahogy körbe táncolja őket a lámpaoszlopok ütemében. Megfigyelte, hogy négy-öt lépéssel a lámpák után úgy tűnik, mintha a lány belékarolna. Ez nagyon tetszett neki.
Másnap este zárásnál hiába kereste a lányt, nem volt sehol. A tulajtól tudta meg, hogy Fedorral távozott. „Wolfgang nagyon ideges lesz, ha megtudja” – jegyezte meg a tulaj. Következő nap már nem volt tele az Arabeszk, csak a szokásos vendégek érkeztek meg. Wolfgang tényleg nagyon agresszív volt, hol Fedort, hol a bájos zongoristát kritizálta. A feszültség végigitatódott az egész kávézón. Cécile a tízórás szünetében megkönnyebbülten ült a pulthoz, ami megnyugtató messzeségben volt a költőtől. A pincér zavarba jött, hogy a megszokottól eltérően ott pihen a lány, de Cécile kedvesen szólt hozzá.
- Ne haragudjon, kérem, hogy múlt alkalommal olyan csúnyán leintettem. Fáradt voltam, és egy nehéz témába kezdett bele.
- Nem történt semmi, talán én voltam túl tolakodó.
- Ön rég óta él Ainamore-ban? – kérdezte a lány hirtelen témát váltva.
- Itt születettem, de nem mindig ebben a városban éltem.
- Talán ismerte a két húgomat, négy éve költöztek ide, ha jól tudom. Színésznők voltak a színházban, nagy prózai szerepeket játszottak. Justine és Sophie volt a nevük.
- Nem ismerem őket. Én nem járok színházba, és úgy tűnik, ők sem járnak az Arabeszkbe.
- Ne haragudjon, mennem kell, majd haza felé még beszélgetünk.
A férfi örült neki, hogy újra együtt mennek haza és nem más férfiakkal/-hoz (?) mászkál a lány. Örült annak is, hogy újabb információkat tudott meg. Haza felé egészen beszédes volt a lány, lelkesedve beszélt, a férfi meglepődött, nem ilyennek képzelte. De örült, nagyon örült.
- Gyerekkorunkban az egész nyarat a nagyszüleink birtokán töltöttük. A testvéreimmel lejártunk a faluba játszani a gyerekekkel. Annyira hasonlítottunk egymásra, hogy sokan nem tudtak megkülönböztetni minket. A nővéreim kamaszként gyakran elmentek egymás randevúira, és a fiúk észre sem vették a cserét – a pajkosságot mesélve kitört belőle a nevetés.
- Nővérei is vannak? A kávézóban a húgairól beszélt.
- Csak két lány testvérem volt, meghaltak – mondta a rászakadt keserűséggel, és belekarolt a férfiba. – Őket jöttem pótolni a világba.

3. A fényképész

2007-07-16T20:31:00.000+02:00

Ebédidőben átszaladt az újsághoz. Az Ainamore-i Krónikák volt az egyetlen lap a városban. Zavarodottan ácsorgott, míg megszólította egy bársonyos női hang.
– Segíthetek?
– Igen… jó napot kívánok… én csak… tudja… A lányom… a gyermekem… most végez hamarosan… Szóval a tablójuk elkészítéséhez a szülői munkaközösség nevében… úgy gondoltuk, hogy egy profi fényképész…
– Bogumil Emil, második emelet, lépcső mellett jobbra, 203-as szoba, ki van írva.
– Köszönöm szépen.
Vannak olyan szerencsés pillanatok, amikor mások jobban értenek, mint te magadat. Néha azonban balszerencsések ezek a pillanatok.
Felsietett a lépcsőn. A 203-as szoba ajtaja előtt megállt. Néhány pillanatig fülelt. Nem hallott mást, csak bordái közt a szíve verdesését. Bekopogott az ajtón. Várt. Megismételte a kopogást. Újra várt. Aztán finoman lenyomta a kilincset. Az ajtó engedelmesen kinyílt.
Kopott íróasztal mögött szemüveges férfi ült. Nem tudni, mit nézett, de nem azt látta. A zárnyelv kattanására felpillantott.
– Elnézést…
– Miben segíthetek?
– Arról lenne szó…
– Foglaljon helyet.
– Köszönöm…
– Cigarettát?
– Köszönöm, elfogadom…
Az első slukk után higgadtabban folytatta.
– Talán különös a kérés, amivel művész úrhoz fordulok. Szólíthatom művész úrnak? Szóval arról lenne szó, hogy a tárgyra térjek, hogy szeretnék fényképészetet tanulni művész úrtól. Igen, tanulni szeretnék. Fizetnék is érte. Láttam az újságban az albán balesetéről készült fotót, amit művész úr készített.
A fényképész mélyet szívott cigarettájából, jobb kézfejével megtámasztotta fejét, majd lassan kiengedte a cigarettafüstöt a szemben ülő feje fölé. Aztán az íróasztalfiókból elővett egy fényképet.
– Mit lát ezen a képen?
A másik két keze közé szorította a képet. Igyekezett alaposan szemügyre venni.
– Egy akácfa egyik ágán két akasztott test. Egymásba kapaszkodnak. Nők.
– Mit lát még?
– A fa lombja között égdarabkák. Az egyiken szoknya van, a másikon nadrág. Tavasz van vagy nyár, meleg évszak, erre enged következtetni az akácvirág.
– Ennyi?
Nem tudta, mit mondjon még. Nem volt a képen semmi különös. Két akasztott nő. Esetleg fiatal lány.
A fényképész hátra dőlt.
– Ikrek.
Egyszerre nyomták el a csikket. Egyikük idegesen.

2. Művész úr

2007-07-13T21:03:00.001+02:00

A lábát keresztbe rakta, kényelmesen hátra dőlt a székben, a szokásos székben és meglehetősen teátrálisan szétnyitotta az aznapi újságot, amit néhány perccel korábban kért el ellentmondást nem engedve egy másik vendégtől. Mégis csak ő itt a legfőbb törzsvendég. A fontosabb hírek olvasása közben gondosan kitalált mozdulatokkal nagyokat szívott drága szivarjába, amit a kávézó melletti trafikban vásárolt minden kedden.
- Olvasta a cikket a balestről, művész úr? Itt történt a szomszéd sarkon. Hogy mik vannak.
A művész úr lassan, kimérten tekintett fel az újság mögül. Próbált minél ellenszenvesebben nézni, nehogy szemtelen megszólítója lemerészkedjen ülni az ő asztalához. Nem járt sikerrel, az aranyifjú méterárus már ott ült, és közvetlenül rákönyökölt a kerek asztalra.
- Ön csinálta a fotót a cikkhez? Már többekkel is megbeszéltem, hogy biztosan az ön tehetségét dicséri ez a fotó. Olyan művészi.
- Tévedtek. Én művész vagyok, nem adom el magam szenzációhajhász újságoknak!
- Oh… - mondta önkéntelenül az aranyifjú és annyira zavarba jött, hogy képtelen volt tovább folytatni a megkezdett beszélgetést.
A művész úr szintén kellemetlenül érezte magát, ezért leplezésként hanyag eleganciával, kimért lassúsággal itta a kávéját, és azon gondolkodott, hogyan szabadulhatna meg kellemetlen alkalmatlankodójától. Tulajdonképpen kedvelte a méterárust és szívesen beszélgetett volna vele az albán megmagyarázhatatlan balesetéről, de nem érezte helyénvalónak, hogy egy ilyen emberrel lássák, sőt hogy ilyen témáról beszélgessenek.
- Ne haragudjon művész úr, de most látom, hogy Trippo úr megérkezett. Fontos megbeszélni valóm van vele.
Az aranyifjú méterárus felszabadultan, gyorsléptekkel távozott az asztalától, és hosszas társalgába kezdett Trippo úrral. A művész úr irigykedve pillantott feléjük néha, és unalmában próbálta kihallgatni jóízű beszélgetésüket.
A pincér automatikusan jött az asztalához. Megitta a kávét a művész úr, hozta is máris neki a testes, félszáraz vörösbort, ahogyan minden nap.
- Gratulálok, művész úr, a fotóhoz. Igazán művészi.
- Milyen fotóról beszél? – kérdezte meglepődést színlelve.
- A balesetről, ami itt történt a posta előtt.
- Nem én készítettem azt a fotót.
- Elnézést kérek, többen is úgy gondoltuk.
A pincér kiürítette a hamutálcát, majd ott hagyta. A művész urat emésztette a vád, hogy ő holmi napi lapoknak készít fotókat, holmi albán jöttmentek balestéről. Hosszasan nézte a bizonyos fotót, nem értette, mit találnak rajta művészinek. A gazdasági miniszterről készült fénykép sokkal jobban tetszett neki. Az legalább szimmetrikus volt és harmonikus. A baleset fotója viszont zűrzavaros, tele meglepődött és rémült arccal.
Elmélyült analíziséből a költő összetéveszthetetlen távoli hangja húzta ki. A legtávolibb asztalnál ültek, közvetlen a zongora mellett. Nem értette, miről beszélnek, pedig úgy könnyebb lenne megszólítani őket. Miattuk járt ide a művésznegyedbe már hónapok óta. Egy esti rádióműsorból tudta meg, hogy Krommernek Wolfgang, Ainamore elismert költője minden este az Arabeszk nevezetű kávéházban találkozik művész barátaival. Másnap munka után már nem haza ment a rádió hallgatásával túlélni a magány üres óráit, hanem egyenest az Arabeszkbe villamosozott. Az üvegajtóban megállva azonban elbátortalanodott, és a legeldugottabb üres asztalhoz ült le a mosdók mellett. Gyávasága által keltett feszültségét azzal enyhítette, hogy jobb, ha előbb felméri a viszonyokat és a művész társaság szokásait. A napok, hetek, hónapok azonban úgy csúsztak el, hogy ő a mosdók melletti asztalnál ült, Wolfgang és csoportja pedig a zongora mellett elérhetetlen távolságra.
Ma azonban elhatározta, hogy odamegy hozzájuk, bemutatkozik és hosszasan elbeszélget velük. Ezzel alátámasztaná művészi mivoltát. Igen, a bemutatkozás jó lesz, de utána mit mondjon. Reggel betette táskájába Wolfgang legújabb kötetét, hogy dedikáltassa. Akkor még jó ötletnek tűnt, de most már kevésbé. Ő mint művész akart bemutatkozni, s nem mint közönséges rajongó. Belekezdhetne abba az elméletbe Tarkovszkijról és Nietzschéről, amit valamikor nagyon régen hallott a rádióban, de az talán kissé sznobnak tűnne elsőre, de az időjárásról, vagy a politikáról sem beszélhet, mert az nagyon kispolgári. Valami aktualitás kellene! Talán az albán balesete. Hivatkozhatna a fotóra, úgyis mindenki azt gondolja, hogy ő készítette. Bizonytalanul áthelyezte a testsúlyát zsibbadt lábfejeire és kezdett felegyenesedni, de akkor észrevette, hogy a méterárus Wolfganggal beszélget. Így mégsem mehet oda, miért nem hazudta azt, hogy ő készítette azt a szörnyű képet.
Most már nem ülhet vissza, az nevetségesnek tűnne. Fizetett a pultnál és elindult a villamoshoz. Útközben az emberek arcát figyelte. Miért tudja mindenki honnan hová megy, mit akar és ki ő?
Hazaérve kiszedte a táskájába gyűrt nyakkendőjét, amit a kávéházba menet rejtett el. Egy fotóművész nem hord nyakkendőt. Szépen, precízen kivasalta, ahogyan a holnapi ingjét is. Felvette csíkos pizsamáját, levetett ruháit gondosan elhelyezte az ágyhoz közeli széken, majd beállította hatra az ébresztőóráját.
Másnap elfogyasztotta szerény reggelijét, kifényesítette félcipőjét, és megnyugvással indult munkahelyére, a városi önkormányzat könyvelési osztályára, ahol nyugodtan lehet az aki.

1.A hentes

2007-07-13T20:28:00.000+02:00

Ahmed Apassionata, a hentes, megáll a piros lámpánál. Ilyenkor rendszerint kinyúl az ablakon, ujjaival az ajtó festett színén dobol, és várja, hogy fütyülő virágok nőjenek a járdán. Figyeli a madarakat az égen, a toronyóra nagymutatóját a tornyon, a kismamák dagadó pocakját. Elfogy a hold, majd újra megtelik, ezt egy versben olvasta valahol.
Ahmed Apassionata már nem volt fiatal. Albán kecskepásztorok leszármazottja volt, héberül olvasta a Koránt, körülmetélte gyermekeit. Tavasz van. Hétfő délelőtt. Hamarosan váltania kell.
Nem volt ideges. Az idő olyan, mint egy mozielőadás. Valahogy el kell telnie. Tulajdonképpen mindegy, hogy az ember mit csinál, csak figyelni kell. Már hét perce állok itt. Pedig ez nem szokás. A lámpa színe hamarosan megváltozik. Gondoljunk valami másra, gondolta a hentes, de úgy, mintha nem is gondolta volna.
A munkára gondolt, az új munkára. Kapott a múlt héten egy levelet. Kedvező ajánlat. Munka egy másik városban. Mi is a hely neve? Talán Ainamore. Nem emlékezett pontosan. Anyám szerint így hívták nagymamát. A kecskék torkát pontosan elmetszeni.
Hajnalban indult. Egy benzinkútnál megállt pisilni. Aztán az egész úton semmi különös. Madarak az égen. A hold elfogy, majd újra megtelik. Idő csak ott van, ahol van változás.
Aztán két város között mégis valami furcsaság. Ahmed Apassionata nem értette a dolgot. Végig a két város között. Az út mindkét oldalán. Tavasz van, a jelzőlámpának rügyeznie kell, néma bégetés.
Újsághír.
Ma délben tragikus baleset áldozata lett Ahmed Apassionata albán hentes. A városnak azon a részén, ahol a Pitagoreusok utcája a Merénylet utcába torkoll, Ahmed Apassionata – szemtanuk elmondása szerint – több, mint tizenegy percen keresztül vesztegelt járművével a közlekedési lámpa előtt. A lámpa ezalatt háromszor váltott, ám a sofőr sem a járókelők kiabálására, sem az autósok tülkölésére nem reagált. Tizenkettő óra tíz perckor egy arra járó járőr felszólította, hogy haladéktalanul hagyja el a járművét, tizenkettő óra tizenegy perckor egy teherautó hajtott a veszteglő személygépkocsiba, a hentes azonnal meghalt. Nem nyitotta ki a száját.
A jelenlévők ekkor különös hangra lettek figyelmesek, a kocsi hátulja felől bégetést hallottak. A csomagtartót felnyitva még különösebb látvány fogadta őket: egy keresztre feszített bárány.