1. Schakraf Apassionata Evillah földjén megismerte feleségét, Ainamore-t. Schakraf Apassionata Evillah földjén sátorban lakott feleségével, Ainamore-ral.
2. Schakraf Apassionata Evillah földjén tizenegy fiat nemzett. Evillah földjén Ainamore tizenegy fiat szült.
3. Schakraf Apassionata és Ainamore tizenegy fia a következő: Ruben, Simeon, Levi, Juda, Dan, Nafthali, Gad, Asher, Isachar, Zebulon és Benjamin. Ezek születtek Ainamore-tól Evillah földjén.
4. Történt egyszer, hogy egy napon Schakraf Apassionata ebéd után leheveredett egy tölgyfa alá, ahol is elnyomta az álom.
5. Schakraf Apassionata Evillah földjén különös álmot látott. Azt látta, hogy leereszkedik az égből egy város, amiben nem lakik senki. A városban voltak házak, utcák és terek, de a házakban nem lakott senki, az utcákon és a tereken nem jártak emberek.
(6. Tele volt a város halott állattal. A házakban halott állatok feküdtek az ágyakban, az utcákon és a tereken halott állatok tetemén lépkedett.)
7. A város közepén volt a piac, a piac közepén sárga torony emelkedett, a sárga torony előtt szökőkút.
8. A szökőkút vizében megmosta arcát, tenyerébe vizet merített, ivott, majd aprópénzt dobott a szökőkút vizébe.
9. Az aprópénz hallá változott. Bement a sárga toronyba, amiről azt gondolta, templom. A sárga torony közepén szökőkút, párja annak, ami a torony előtt van, de nincs benne víz.
10. Felnézett. Az üres szökőkút fölött béka ült, szájában felhőt tartott. Nem volt semmi egyéb a toronyban, csak egy festett agyagszobor.
11. Olyan volt a szobor, mint a gazdasági miniszter a fényképen. Mereven ült, kezét puhán ölébe ejtette, lábai keresztben.
12. Oda ment a szoborhoz, pirosra festett nagylábujját letörte, beledobta az üres szökőkútba. Hirtelen megmozdult a szíve, és összeverődtek az állati csontok a templom körül.
13. Ezt az álmot látta Schakraf Apassionata Evillah földjén egy tölgyfa alatt. Aztán felébredt.
14. Schakraf Apassionata Evillah földjén magához hívta gyermekeit, mind a tizenegy fiát, elmondta nekik álmát, amit a tölgyfa alatt látott, de nem volt egy fiai között, aki meg tudta volna fejteni azt a különös álmot, amit Schakraf Apassionata Evillah földjén a tölgyfa alatt látott.
5 megjegyzés:
1Mózes 29,31-33 1Mózes 30,1...
Hol késik a folytatás? Vagy nincsen tovább? Uccu neki...
Csak azt nem értem, Eszter miért nem olvasott fel sosem a LÉK-en... A próza gördülékeny, nincs erőlködés, pontos mondatok útközben. A gyaníthatóan Levente által írt részekben több a zavar, kileng az arabeszk, félő, hogy felbukik a balettáncos. (Aztán persze felállhat újra.) Ezek inkább versszerű kompozíciók, az epikusi hajlam az általam Eszternek tulajdonított részekben nyilvánul meg, a kétféle alkotásmód feszültségét lehetne valószínűleg még termékenyebbé tenni, meglátjuk, merre hajlanak tovább az indák. Szerintem úgy válik izgalmassá e fesztültség, ha az epikus vonalvezetés nem sérül meg, és a sűrítettebb versszerű nyelvhasználat a maga metaforikus módján bonyolítja el a kialakuló világszerűséget.
Önmagában a legjobb talán A zongorista, de igazából egyenként nehéz értékelni, mert nagyon nyitott, a motívumhálóban egymásba kapcsolódó írások. A fényképész lehet zárt is, először annak tűnik, aztán épp A zongorista nyitja meg.
Nekem fontos, hogy az egyes darabok önmagukban is működjenek, afféle mini-prózaként. (Az utolsó rész funkcióját egyelőre nehéz észrevenni.) Kíváncsian várom a folytatást!
Mééég!
Tetszik a lezárás. Én úgy értelmezném, hogy "valamiért fontos, de mi értelme van ennek az egésznek", vonulat.
Megjegyzés küldése