9. Részlet egy tankönyvből

Éghajlata mérsékelt kontinentális. Északnyugat felől a patagóniai tengeráramlat következtében sókonzumgátak zárják el a nyílt tengertől. A tengeri levegő magas sótartalma nem kedvez egyébként a zongorabillentyűknek: a fehér billentyűk sárgák lesznek, a feketék zöldek. Ellentétben például az ellenkező féltekén található Eromaniával (melynek éghajlata szintén mérsékelt), ahol a sós tengeri levegő következtében a zongorák hófehér billentyűin rózsaszín foltok jelennek meg, a feketék pedig kifakulnak (érdekesség).

A település első térképe a tizenharmadik századból maradt fenn (kilencedik ábra). Egyes feltevések szerint kalózok készítették, más kutatók véleménye szerint nem kalózok, megint mások szerint hamisítvány.

Az évszázadok során fontos tengeri kikötővé nőtte ki magát. Az Ainamore-i krónika egyik fejezete szerint innen indult híres felfedezőútjára Stampedli kapitány (érdekesség), amiről aztán soha nem tért vissza. (Hajónaplóját később megtalálták az irkutszki kannibálok. Egyes feltevések szerint a kapitány holttestét is ők fogyasztották el, más kutatók véleménye szerint nem volt holttest, megint mások szerint a hajónapló hamisítvány. Érdekesség, hogy az irkutszki kannibálok analfabéták.)

Az is fontos szerepet játszott abban, hogy Ainamore a tizenhetedik századra a térség megkerülhetetlen és kikerülhetetlen tengeri csomópontjává lett, hogy a város határában fekvő tó fenekén hatalmas gyémántlelőhelyre bukkantak. Maga a bukkanó (Krommernek Aurel) így számol be a bukkanásról. „A tó fenekén gyémánt van. Pont.” Egyes feltevések szerint a tó fenekén mégsincs gyémánt, más kutatók véleménye szerint a tó fenekén csakugyan tetemes mennyiségű gyémánt található, csakhogy azt maga Krommernek Aurel hordta a tó fenekére, megint mások szerint a tó feneketlen.

Érdekesség: a városban felhalmozott gyémántkészletet a peddingtoni mészárlás idején magukkal hurcolták a fanarióták (ezerhatszázhuszonnégyben).

Ainamore lakosságának az összetétele a huszadik századra teljességgel megváltozott. Jelenleg ötszázhat belga, négyszáztizenegy albán, háromszáz mongol, százegy ülker, hetvennyolc görög, harminchárom zsidó és négy francia lakja. Érdekesség: az egyik lakosáról nem tudni, honnan származik.