2007. július 16., hétfő

3. A fényképész

Ebédidőben átszaladt az újsághoz. Az Ainamore-i Krónikák volt az egyetlen lap a városban. Zavarodottan ácsorgott, míg megszólította egy bársonyos női hang.
– Segíthetek?
– Igen… jó napot kívánok… én csak… tudja… A lányom… a gyermekem… most végez hamarosan… Szóval a tablójuk elkészítéséhez a szülői munkaközösség nevében… úgy gondoltuk, hogy egy profi fényképész…
– Bogumil Emil, második emelet, lépcső mellett jobbra, 203-as szoba, ki van írva.
– Köszönöm szépen.
Vannak olyan szerencsés pillanatok, amikor mások jobban értenek, mint te magadat. Néha azonban balszerencsések ezek a pillanatok.
Felsietett a lépcsőn. A 203-as szoba ajtaja előtt megállt. Néhány pillanatig fülelt. Nem hallott mást, csak bordái közt a szíve verdesését. Bekopogott az ajtón. Várt. Megismételte a kopogást. Újra várt. Aztán finoman lenyomta a kilincset. Az ajtó engedelmesen kinyílt.
Kopott íróasztal mögött szemüveges férfi ült. Nem tudni, mit nézett, de nem azt látta. A zárnyelv kattanására felpillantott.
– Elnézést…
– Miben segíthetek?
– Arról lenne szó…
– Foglaljon helyet.
– Köszönöm…
– Cigarettát?
– Köszönöm, elfogadom…
Az első slukk után higgadtabban folytatta.
– Talán különös a kérés, amivel művész úrhoz fordulok. Szólíthatom művész úrnak? Szóval arról lenne szó, hogy a tárgyra térjek, hogy szeretnék fényképészetet tanulni művész úrtól. Igen, tanulni szeretnék. Fizetnék is érte. Láttam az újságban az albán balesetéről készült fotót, amit művész úr készített.
A fényképész mélyet szívott cigarettájából, jobb kézfejével megtámasztotta fejét, majd lassan kiengedte a cigarettafüstöt a szemben ülő feje fölé. Aztán az íróasztalfiókból elővett egy fényképet.
– Mit lát ezen a képen?
A másik két keze közé szorította a képet. Igyekezett alaposan szemügyre venni.
– Egy akácfa egyik ágán két akasztott test. Egymásba kapaszkodnak. Nők.
– Mit lát még?
– A fa lombja között égdarabkák. Az egyiken szoknya van, a másikon nadrág. Tavasz van vagy nyár, meleg évszak, erre enged következtetni az akácvirág.
– Ennyi?
Nem tudta, mit mondjon még. Nem volt a képen semmi különös. Két akasztott nő. Esetleg fiatal lány.
A fényképész hátra dőlt.
– Ikrek.
Egyszerre nyomták el a csikket. Egyikük idegesen.

Nincsenek megjegyzések: